18. fejezet - "Öröm lesz még egyszer legyőzni téged!"

Reggel édes puszikra keltem, amik a hasamon landoltak.
-Kelj fel gyönyörű!-mondta Adam, majd felmászott hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra, majd átölelt. Elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit a kezére.
-Jó reggelt!-motyogtam.
-Jó reggelt, kicsim! Hogy aludtál?
-Melletted? Tökéletesen! És te?
-Én is!-mondta. Megfordultam, majd nyomtam a nyakára egy puszit, majd a szájára is. Elmosolyodott, majd elengedett, hogy fel tudjak kelni.
-Imádom látni, hogy az én cuccaimat hordod.-mondta, mire elmosolyodtam.
-Jó illatú!-szagoltam bele a pólójába, majd kutakodni kezdtem a saját szekrényemben ruháért. Gyorsan felvettem egy melegítőt, majd a fürdőbe mentem és fogat mostam, ló farokba fogtam a hajam. Mire visszamentem a szobámba, már Adam is felöltözött. Miután megpuszilt, bement ő is fogat mosni. Leszaladtam a lépcsőn, majd a konyhába mentem.
-Jó reggelt!-mosolyogtam, majd leültem a családomhoz, akik éppen gofrit reggeliztek.
-Jó reggelt! Adam?-kérdezte Anya.
-Öhm, fogat mos, mindjárt jön.-mondtam, majd tettem csokit a gofrimra, meg tejszín habot és enni kezdtem. Hát, a tervem az volt, hogy félbehajtom és harapom, de kifojt az egész csoki és tejszín hab, gondolom csodás látványt nyújtottam.
-Jó regg....öhm.-nézett rám furán Adam.
-Szia!-mosolyogtam, csokis fogakkal.
-Így csábít!-mondta az öcsém, mire felnevettem.
-Oké!-ült le mellém Adam nevetve, majd ő is enni kezdte a gofrit, de ő kulturáltabban. Vagyis, elvágta, és villával ette. Reggeli után a csapnál megmostam az arcom, mert tiszta csoki meg tejszínhab volt a szám körül.
-Így már jobb!-vigyorodott el Adam, én pedig kinyújtottam rá a nyelvem, majd egy puszit a szájára.
-Gyerekek, mi elmegyünk vásárolni, kb. 2 óra és itthon vagyunk!-jelentette be Apa.
-Én pedig átmegyek Daniellehez.-mondta az öcsém, majd el is indult. Anyáék is elhagyták a házat, így ketten maradtunk.
-Mit csináljunk?-álltam elé, majd ujjaimmal az arcát simogattam. Elmosolyodott, majd megcsókolt.
-Hmm, lenne egy pár ötletem.-markolt a fenekembe, mire felnevettem. Még egyszer megcsókoltam, majd a szobámba vezettem. Hagytam, hogy lefektessen az ágyra és megcsókoljon. Elkezdtük lekapkodni egymásról a ruhadarabokat, majd átadtuk magunkat az érzéseinknek.

******

-Szeretlek!-hajtottam a mellkasára a fejemet. Átkarolt, majd nyomott egy puszit a fejemre.
-Én is szeretlek!-mondta, majd államnál fogva magához húzott és megcsókolt.
-Na akkor.....mikor megyünk gyrosozni?-vigyorogtam.
-Öhm.....mikor menjünk?-közelített ismét.
-Hmm....nem tudom.-mondtam, majd megtettem azt a pár millimétert, ami elválasztott minket egymástól. Nyelvemet a szájába tuszkoltam, mire elmosolyodott. Elhúzódtam egy kis idő múlva, majd felültem hogy fel tudjak öltözni. Miután ez is megvolt, lementem a nappaliba, és ott megvártam Adamet, miközben Bellát dédelgettem és a TV-t néztem. Pár perc múlva éreztem, hogy valaki a nyakamba puszil. Elmosolyodtam, majd megvártam amíg leül mellém.
-Anyudék?-kérdezte.
-Nem tudom, már itt kéne lenniük.
-Arra gondoltam, hogy jövőhéten elmehetnénk az én szüleimhez, és bemutatnálak nekik.-mondta, én pedig teljesen elképedtem.
-Komoly?-néztem rá, mire vigyorogva bólogatni kezdett.-Júúúj oké!-ugrottam a nyakába, majd megölelgettem.
-Nem hittem, hogy ennyire örülsz majd neki!
-Hogyne örülnék? Ez király.-mondtam még mindig mosolyogva.
-Örülök, hogy örülsz. Holnap mi a programod?-kérdezte.
-Hát, öhm, szerintem lesz vagy fotózás, vagy divatbemutató. Neked?
-Ma este elutazom, kedden délben jövök haza.
-Hova?-kérdeztem meglepetten.-Nem is mesélted.
-Tudod, amikor a menedzseremnél voltam, akkor beszéltük, hogy hívták egy koncert miatt, Los Angelesben. Szóval, ha nem probléma, 3-kor legkésőbb eltudnánk indulni?
-Jajj pici mért nem mondtad? Persze, hamarabb is ha kell. Hívsz majd ugye?-kérdeztem aggódó tekintettel.
-Persze!-nevetett fel, majd nyomott a homlokomra egy puszit. 10 perc múlva megérkeztek anyáék. Kimentünk az udvarra, majd odamentünk segíteni becipelni a sok szatyrot.
-Anya, felvásároltátok a boltot?-nyafogtam, miközben az egyik zacskót vonszoltam magam után. Már majdnem benn voltam, amikor Adam kivette a kezemből, és bevitte a konyhába.
-Héé, egyedül is be tudtam volna vinni!-kiáltottam utána.
-Láttam.-nevetett, majd kijött és nyomott a homlokomra egy puszit.
-Anya, Leslie mikor jön haza?
-Nem tudom, ebédre biztos itthon lesz. Mit csináltatok, amíg nem voltunk itthon?
-Hát...öhm...-néztem Adamra, aki gyorsan kisegített.
-Filmeztünk.-mosolyodott el.
-Az jó!
-Igen...anya, mi Adammel nem ebédelünk itthon, nem probléma?
-Nem, dehogyis, de visszajöttök még mielőtt elmentek ugye?
-Persze. Elmegyünk gyrosozni James bácsihoz, de 3kor el kell mennünk, mert Adam megy Los Angeles-be.
-Add át üdvözletünket! Oké, koncertre?-mosolygott Anya.
-Igen. Várom már nagyon. Szeretem az ottani közönséget.-mosolyodott el. Bementünk a házba, majd anya kiadta nekem, hogy porszívózzak fel az emeleten, ő főz, apa és Adam pedig megnézik az állatokat. Igen, apám nagyon állatbarát, sok állata van. Délre végeztem, és az öcsém is hazajött. Ketten kimentünk apáékhoz, hogy megnézzük őket. A látványtól sírni tudtam volna a nevetéstől. Adam segített apának behajtani őket a helyükre és hát elég vicces látvány volt Adam egy bottal a kezében. Az öcsémmel nem bírtuk ki nevetés nélkül. Ezt Adam is észre vette, morcosan ránk nézett, majd szaladni kezdett felénk. Én felsikítottam, majd menekülni kezdtem, de hamar utolért. Felkapott a vállára, majd csikizni kezdett.
-Neeeeee, hagyd abba!-kapálóztam nevetve.
-Majd ha nem gúnyolsz ki!
-Jóó, nem gúnyollak ki csak tegyél le!-mondtam, majd ütögetni kezdtem a hátát. Pár másodperc múlva a lábam már a talajon volt.
-Bolond!-durciztam be, majd összefontam a karomat. Hiba volt, mivel Adam szeme rögtön a melleimre tévedt.-És még perverz is!-fordultam neki háttal. Leslie már szakadt rajtunk, én pedig elmosolyodtam azon, ahogy nevetett.
-Bocsiii!-ölelt át hátulról Adam, majd megcsókolta a nyakam.
-Perverz vagy és bolond.-fordultam meg, majd össze érintettem a homlokom az övével. Nyomtam egy puszit a szájára, majd elmosolyodtam.
-Szeretlek.-motyogta.
-Én is.-mondtam, majd megcsókoltam.
-Gyerekek!-szólt ránk Apa, aki pont akkor jött be az állatoktól.
-Bocsi!-húzódtam el gyorsan Adamtől, aki csak nevetett rajtam. Bementünk a cuccainkért, bepakoltuk őket a kocsiba, majd elköszöntünk anyáéktól.
-1 óra és jövünk!-mondtam, majd beültem Adam mellé és elindultunk.
-Na, hova menjek?
-3 utcával arrébb van a kedvenc gyrososom. Oda.-mondtam. Pár perc alatt ott voltunk, majd bementünk a helységbe. Kislány koromban rengetegszer voltam itt, és a főnökre, James bácsira úgy tekintek, mint a nagybátyám vagy a keresztapám.
-James bácsi!-mosolyogtam, amikor megláttam a kicsit pufók, velem egy magas, bajszos bácsit.
-Dorka! Mi járatban erre felé? Kész nő lettél!-ölelt magához.
-Hát, itthon voltam, és a barátommal eljöttünk gyrosozni, meg gondoltam meglátogatlak. Amúgy ő Adam, Adam ő James bácsi! Amúgy anyáék üdvözölnek!-mondtam, miután kezet fogtak, James bácsi visszament a pult mögé, mi pedig elé álltunk.
-Én is üdvözlöm őket!-mosolyodott el.
-Rendben, átadom! Adsz 2-t a specialitásodból?-kérdeztem.
-Persze! Adam, csípős mehet bele?
-Igen, köszönöm!-mondta. James bácsi tőlem nem is kérdezte, mert tudja hogy nem szeretem.
-Na és mi újság? Múltkor láttalak a TV-ben.-mosolygott.
-Igen, továbbra is modellkedem. És képzeld, jött egy új lány, ő lett a legjobb barátnőm,
-A kis szöszi?
-Igen, Vanessa.-mondtam, majd átvettem a kész gyrosokat.
-Örülök, hogy boldog vagy.
-És veled mi újság?-kérdeztem James bácsitól.
-Semmi, Emily most kezdi majd az egyetem utolsó évét, a feleségem dolgozik, ugyan ott, én pedig vezetem a büfét-mosolygott.
- Maja néni mit is dolgozik?
-Egy divatlapnál tanácsadó.
-Tényleg.-nevettem fel.-És milyen egyetemre is jár Emily?
-Mi lett veled New Yorkban?
-Sajnálom, James bácsi!-nevettem.
-Amúgy dietetikusnak tanul.
-Jajj, nagyon büszke vagyok rá! Mikor lesz a diplomaosztó?
-Nem tudom, majd értesítünk előtte.-mosolygott.
-Rendben, köszönöm. De most megyünk James bácsi!
-Oké. Hiányoztál, örülök, hogy tudtunk beszélgetni.-ölelt magához.
-Nekem is hiányoztál, James bácsi!-öleltem vissza.
-Majd kereslek, sziasztok!-mondta.
-Szia James bácsi!
-Viszont látásra!-mondta Adam, majd elindultunk. Elmentünk az egyik közeli parkba, majd egy padra leülve megettük a gyrost.
-James bácsai tud valamit.-nevetett Adam.
-Igen, nagyon ügyes. Olyan fincsiket csinál.-mondtam mosolyogva.
-Honnan ismered?
-Gyerek koromban rengeteget jártam nála, meg anyáék régi barátja. Szóval régi ismerős. De nagyon szeretem.
-Az király. Jó fej az öreg!
-Igen, az!-nevettem.-De még annyira nem öreg, azt hiszem 56 éves.
-Értem. Mehetünk?-kérdezte, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-Persze, induljunk.-mondtam, majd felugrottam a hátára, ő pedig elvitt a kocsihoz.
-Köszönöm, Jean.-nevettem, majd beültem a kocsiba, ő is, és elindultunk. Amikor odaértünk anyáékhoz, kiugrottam a kocsiból, majd bementem a házba, Adam pedig utánam.
-Anya, másfél óra múlva megyünk.-mondtam, majd megöleltem.
-Rendben kislányom, mikor látunk legközelebb?
-Hát, ha minden jól megy, 1 hét, ha nem, akkor 2 hét.-biggyesztettem le az alsó ajkam.
-Ha legközelebb jössz elmegyünk Párizsba a nagyiékhoz, rendben?
-Júúúj, király! Nagyon várom.-visongtam.
-Na miaz?-kérdezte Adam, amikor odajött hozzánk.
-Ha megint jövök haza megyek Páááárizsbaaa!-mondtam, majd a nyakába ugrottam.-Nagyiékhoz.-nevettem.
-Na az király!-vigyorgott.-Hozol nekem souvenirt?
-Aha!-nevettem.-És te nekem LA-ből?-öleltem át a nyakát.
-Mindenképp.-mondta, majd nyomott egy rövid csókot a számra.
-Öcsiiii!-kiabáltam.
-Tessék.
-Fürdünk? Még van másfél óránk.-mosolyogtam.
-Aha!-mondta, majd felment a lépcsőn. Adammel mi is felmentünk, átöltöztünk fürdőruhába, majd kimentünk az udvarra.
-Bombaaaa!-ordította az öcsém és Adam egyszerre, majd beleugrottak a medencébe.
-Idióták.-fogtam a fejem. Ennek következtében kaptam 2 mérges szempárt, majd az egyiknek a tulajdonosa, Adam kimászott majd belelökött a vízbe.
-Hülyeeee!-jöttem fel sikítva a víz alól, mire mind a ketten elkezdtek nevetni.-Egyáltalán nem vicces.-durciztam be, mire még jobban nevettek.
-Mivel engesztelhetlek ki?-jött vissza Adam a vízbe.
-Semmivel, utállak.-fordultam el tőle morogva.-Öcsi, hol a labda?
-Öhm, kihozom, benn van.-mondta, majd kiment a vízből.
-Semmivel?-ölelte át a derekam Adam, majd nyomott egy csókot a nyakamra. Belül már rég meghaltam, de ezt neki nem kell tudnia.
-Igen.-mondtam, mire megmarkolta a fenekemet. Elhúzódtam tőle, majd úszni kezdtem. Szerettem volna egy kicsit játszani vele. Hogy ne csak ő kergessen az őrületbe a szexiségével. Miután öcsi visszajött, labdázni kezdtünk. A labda Adamhez elé esett. Oda úsztam hozzá, majd amint elhúztam a labdát, ügyeltem rá, hogy óvatosan végig húzzam a kezem a fürdőnadrágján. Meglepetten nézett rám, én pedig majdnem elnevettem magam. Nem sokáig játszottunk, utána öcsi bement, de mi még maradtunk hűsölni Adammel.
-Gonosz vagy.-ült le a lépcsőre, majd az ölébe húzott.
-Igen? Miért is?-kérdeztem huncutul.
-Tudod te azt....-morogta, majd a nyakamba puszilt. Halkan elnevettem magam, majd kimásztam az öléből. Nyomtam egy csókot a szájára, majd kimentem a vízből. Bementem a házba, fel a szobámba, majd gyorsan, amíg Adam fel nem jött átöltöztem.
-Pedig direkt siettem!-mondta komoran, amikor bejött és meglátta, hogy fel vagyok öltözve.
-Ilyen amikor sietsz? Akkor milyen lehetsz, amikor lassú vagy?-nevettem fel, mire besértődött. Felöltözött, utána pedig beleültem az ölébe, de még a derekamat se karolta át.
-Hééé!-nyafogtam.
-Mondtam hogy gonosz vagy!-tette karba a kezét, mire elmosolyodtam és megcsókoltam. Ezt persze nem utasította vissza, rögtön körülölelte a derekamat, és így ültünk jó néhány percig. Utána kiszálltam az öléből, össze pakolgattam a maradék holmimat, majd lementünk a többiekhez.
-Gyerekek, mikor is mentek?
-Öhm, bepakolunk a kocsiba, és egy 15 perc múlva.-mondtam, majd megöleltem Apát és Anyát is. Beraktam a táskámat, majd vissza szökdécseltem a házba.
-Remélem jövőhét végén tudok jönni, ha nem akkor sajnos csak 2 hét múlva találkozunk.-mondtam szomorúan.-És akkor megyünk a nagyiékhoz ugye?-vigyorodtam el.
-Igen, a nagyiék mondták, hogy már nagyon várnak minket.-mondta mosolyogva Apa.
-Király, nekem is hiányoznak már.-mondtam mosolyogva.-Öcsi, mi van Danielle-l?
-Semmi, ha elmentetek lehet hogy átugrom hozzá.
-Oké, add át az üdvözletünket!-fogtam meg Adam kezét.
-Rendben.-nevetett. Még pár percet beszélgettünk, de aztán sóhajtva felálltam a kanapéról.
-Bocsánat, de nekünk most indulnunk kell.-néztem az órámra szomorúan.
-Szia öcsi!-mondtam neki, majd megöleltem és megpusziltam.
-Szia Apa!-öleltem és pusziltam meg őt is, ő pedig jó erősen megölelgetett.
-Megyünk Párizsba!-pacsizott le velem, mire felnevettem.-Szia kislányom!-nyomott még egy puszit a fejemre, majd átadott Anyának.
-Szia kicsikém! Várunk minél hamarabb haza!-ölelt és puszilt meg.
-Rendben Anya! Sietek!-mosolyogtam. Adam is elbúcsúzott, majd kimentünk a kocsihoz.
-Jó utat gyerekek, vigyázzatok magatokra, szeretünk titeket!-integettek.
-Rendben, ti is vigyázzatok magatokra, mi is szeretünk!-intettünk vissza, majd kihajtottunk a kapun. Ilyenkor, amikor elhagyom a házunkat, mindig szomorú vagyok, ezért az út első 5 percében nem is szóltam Adamhez, csak elkenődve bámultam ki az ablakon.
-Minden oké?-simította meg a combomat.
-Persze, csak ilyenkor mindig kicsit szomorú vagyok.-mosolyodtam el, vagyis inkább próbáltam egy erőltetett vigyort az arcomra erőltetni, de valószínűleg úgy nézhettem ki, mint egy idióta, így inkább hanyagoltam az ötletet. Adam megértett, addig, amíg vissza nem tért az életkedvem, csak csendben vezetett mellettem. Amikor aztán megállt a Mc Donald's mellett, elmosolyodtam.
-Én csak egy kávét kérek most!-nyomtam egy puszit az arcára, miközben vártunk a sorunkra a Mc Drive-ban.
-Én kérek kaját is!-vigyorodott el, majd megcsókolt. A mögöttünk lévő autósok dudálni kezdtek, ezért leakadtam Adamről, és az első ablakhoz hajtottunk.
-Jó napot! Üdvözlöm Önöket a Mc Donald's-ban, miben segíthetek?
-Jó napot! 2 Mc Café-t és 2 sajtburger menüt kérünk.-mondta Adam az 50es éveiben járó, tűzpiros hajú nőnek, aki lassan pötyögte a gépbe a rendelést.
-Mért veszel 2 menüt?-kérdeztem, miközben Adam odaadta a pénzt.
-Mert úgyis éhes leszel!-mondta majd miután megkapta a visszajárót, a nő megszólalt.
-Rendben, fáradjanak a következő pulthoz! Köszönjük, hogy nálunk vásároltak, további szép napot!-mondta unott fejjel, majd behúzta az ablakot.
-Ha a lelkesedés fájna.....
-Már ordítozna.-egészített ki Adam. A következő pultban egy kedves fiatal fiú dolgozott, szerintem még nálam is fiatalabb.
-Sziasztok! 2 kávé és 2 sajtburger menü ugye?-kérdezte egy Colgate mosoly kíséretében.
-Igen!-mosolyodtam el én is.
-Tessék!-nyomta Adam kezébe a zacskókat.-Köszönjük, hogy nálunk vásároltatok! Jó étvágyat! Sziasztok!-kacsintott.
-Köszönjük, szia!-mondtuk, majd elhajtottunk.
-A kis fiú hogy bepróbálkozott!
-Igen, kis aranyos!-mosolyodtam el.
-Ezt hogy érted?-vonta fel a szemöldökét.
-Kis fiú!-mondtam nyugodtan.
-Rendben.-morogta. Én csak mosolyogva megforgattam a szemem, majd beleittam a kávémba. Adamnek igaza volt, utána rögtön nyúltam az egyik zacsiért és kivettem belőle a szendvicset. Adam, mivel vezetett, nem bírta megoldani, ezért kicsomagoltam neki is, majd enni kezdtünk. A hazaút gyorsan eltelt, hamar odaértünk a hotelhez.
-Kedden este, fél 8-ra itt vagyok érted!-fordult felém, miután leparkolt.
-Rendben! Sok sikert kicsim!-vigyorogtam, majd odahajoltam hozzá.-Mikor hívsz?
-Hmm, holnap reggel.-mondta, majd megcsókolt. Pár perc múlva elengedett, én pedig elégedetten végig nyaltam az alsó ajkam.
-Oké! Kedden találkozunk, jó utat!
-Köszönöm, neked pedig jó munkát!-mondta. Még utoljára megcsókoltam, majd kiszálltam a kocsiból, Adammel együtt. Felnyitotta a csomagtartót, és kivettem a táskám, majd miután Adam lecsukta az ajtót, hozzá bújtam.
-Szia kicsim!-ölelt szorosan magához.
-Szia édes! Szeretlek!
-Én is szeretlek!-mondta, majd eltolt egy kicsit és megcsókolt. Miután elengedett, még egy utolsót intettem neki és bementem a hotelbe. Gondoltam, hogy Vani még nincs itthon, és igazam is lett. Kipakoltam a táskámból, beindítottam as mosógépet, összerámoltam a táskámban, majd lementem az aulába.
-Hová hová, szépségem?-állított meg Nate.
-Ha nem lennél az utamban, már a plázába tartanék.-mosolyogtam erőltetetten, majd próbáltam kikerülni, de nem engedett.
-Én is pont oda tartok, beszélni szeretnék a tulajjal. Jössz velem?-kérdezte. Gondolkoztam pár pillanatig, majd döntöttem.
-De csak azért, mert nem akarok taxira költeni.-indultam el, ő pedig lassan sétált utánam. Beültünk a limójába, majd elindultunk a pláza felé. Egész úton próbáltam nem hozzá szólni, főleg a hétvégén történtek után, de nem hagyott nyugton.
-Milyen volt a hétvégéd?
-A szombatom borzalmas, a vasárnap fantasztikus!-mosolyodtam el.-Kurva bunkó húzás volt, amit velem műveltél Nate!-akadtam ki. Nem bírtam magamban tartani a Nate iránt érzett gyűlöletem.
-Hű, neked aztán gyorsan változik a hangulatod!-nevetett.
-Nem volt vicces Nate! Egy önző, kegyetlen, egoista bunkó vagy!-kiabáltam.
-Nyugodj le most már!-morogta.
-Nem bírok lenyugodni! Megaláztál az egész családom előtt! Mindenki ki volt borulva. És te eközben csak röhögtél a markodban!
-Nem így volt, Marceau! Hallgass meg!-fordult felém.
-Álljon meg!-szóltam a sofőrnek, mire lassítani kezdett.
-Ne! Menjen tovább!-mondta a mellettem ülő fiú.
-Nate!-néztem rá felháborodva.
-Nem érdekelsz! Tudom, hogy mindenki ki volt borulva. És éppen ezért csináltam. Megmondtam, hogy bosszút állok. Meg mondtam, hogy nem hagyom magam. És azt is, hogy tönkre teszlek!-mondta, majd elégedetten elmosolyodott.
-Jól tudod, hogy nem tudsz legyőzni. Hiszen egyszer én már megtettem. És....az egész a te hibád. Mindig is a tiéd volt és mindig is a tiéd lesz. Talán lett volna esélyed, ha hamarabb szólsz. De te ezt nem tetted meg mert féltél. Gyerekként viselkedtél, és féltél. Az meg nem az én hibám, hogy közben engem megtalált a szerelem. Csak sajnálni tudlak.-mondtam, majd kínosan felnevettem.-Öröm lesz még egyszer legyőzni téged!-forgattam meg benne a kést utoljára a szavaimmal, majd kiszálltam a kocsiból, mert időközben megérkeztünk. Elégedetten becsaptam magam után az ajtót, majd bementem a plázába. Amint beléptem az ajtón, megcsörrent a telefonom.
-Szia Vani!-kaptam fel.
-Szia! Mizujs? 2 óra és otthon vagyok.-mondta.
-Én már haza értem, a plázában vagyok. Várom hogy hazaérj. Beszélnünk kell.-mondtam, miközben bementem a Prada-ba.
-Mi történt?
-Semmi baj. Nate. Majd személyesen elmesélem. De most megyek, a Prada-ban vagyok. 2 óra múlva találkozom. Sziaa!
-Rendben, szia!-mondta, majd kinyomtam. Vettem a Prada-ban egy fehér ruhát, a Tally Weijl-ben egy bolyhos pulcsit, a H&M-ben egy bőrszoknyát és egy fekete fehér pöttyös inget, a Topshopban pedig egy magassarkút. Miután felvásároltam a plázát, elindultam kifelé. Nate limója még a parkolóban állt, ezért gyorsan beültem egy taxiba, mielőtt kijött volna. Hazavitettem magam, majd fáradtan felmentem a szobánkba. Kipakoltam a ruhákat, amiket vettem, majd Vani lépett be az ajtón.
-Helóka!-vigyorgott.
-Szia!-ugrottam a nyakába.
-Mizu?-kérdezte.
-Semmi, most értem haza én is pár perce. Megnézed miket vettem?-mosolyodtam el.
-Júúj, persze.-visongott. Megmutogattam minden cuccot, majd leültünk az ágyra és beszélgetni kezdtünk.
-Na milyen volt a hétvégéd? És tényleg, miről is akartál beszélni?
-Mindent sorjában. Adammel megérkeztünk anyáékhoz, bemutattam nekik őt, aztán ebédeltünk, beszélgettünk, minden. Ebád után elmentünk aludni. Amikor felkeltem, csöngettek és képzeld, Nate volt az.
-Mit keresett az ott?
-Hát, az egész napomat elcseszte, este pedig, amikor az öcsém meghívta az új barátnőjét hozzánk vacsira, Nate kinyögte a drogos sztorit.-mondtam, majd lehunytam a szemem, hogy ne sírjam el magam.
-Jézusom!-ölelt meg rögtön.-Esküszöm, hogy megölöm.-morogta.-És a szüleid mit szóltak?
-Hát, ki voltak borulva. Anyám sírt, és mindenki ledöbbent. De utána elmeséltem mindent, úgyhogy megnyugodtak a kedélyek.-mosolyodtam el.
-Ez akkor sem menti fel Nate-t az alól, amit tett. Egy önző barom.
-Direkt akar tönkre tenni. Ma, amikor indultam a plázába összefutottam vele és felajánlotta, hogy elvisz. És én hülye elmentem vele. Aztán a kocsiban összevesztünk és kitálalt. Ismét elmondta, hogy tönkre akar tenni és bevallotta, hogy direkt mondta el. Mondjuk mintha erről magamtól nem jöttem volna rá....-morogtam kelletlenül.
-Sajnálom.
-Nem kell. Nem tud legyőzni. Én egyszer már megtettem, másodjára is sima ügy lesz.-mosolyodtam el.-Gyere, vacsi idő van!-vigyorogtam. Karon ragadtam a barátnőmet, majd lementünk vacsorázni.
-Sushiii!-vigyorgott Vani.
-Kedvencem!-mosolyodtam el, majd falni kezdtem. Vacsora után felmentünk az emeletre, majd mindketten lezuhanyoztunk és fogat mostunk.
-Na és a mai napod?
-Hát, az jó volt.-haraptam az alsó ajkamba.
-Na mi volt? Csak nem??-kérdezte tátott szájjal.
-De.-nevettem el magam.
-Ti kajak anyudéknál keféltetek?-nevetett Vani is.
-Hát ez így kimondva elég bizarrul hangzik.
-De hogy?
-Hát, anyáék vásárolni voltak, öcsi a csajánál....
-Jó, felfogtam.
-Oké. Aztán elmentünk James bácsihoz gyrosozni, utána pedig még anyáékkal voltunk kicsit és jöttünk haza. Na és a te hétvégéd?
-Úúú nagyon jó volt. Találkoztam nagyiékkal, régi barátnőimmel, és voltunk csúszdaparkban a családdal. Ma pedig grilleztünk.-mosolygott.
-Na, az tök király.-nevettem.
-Holnap pedig végre talizok Chuckkal.-visongott.
-Igen, jó neked, én kedd estig nem talizok Adammel.-biggyesztettem le az alsó ajkam.
-Mert?
-LA-be megy ma, koncertezni.-mosolyodtam el.
-Az jó! De csak 2 nap.
-Igen.
-Holnap nem alszok itthon, nem probléma?-harapta be az alsó ajkát.
-Nem, semmi gond, megleszek egyedül.-nevettem.
-Akkor jó! Aludjunk, holnap hosszú napunk lesz!-oltotta le a lámpát.
-Rendben! Jó éjt Vani!
-Neked is, Dorka!-mondta, majd pár perc múlva mindketten elaludtunk. Vagyis én biztosan...