Miután a limónk elgurult a kondi terem elől, kipréseltem az összes levegőt a tüdőmből.
-Valami baj van? -lökött oldalba Lexie.
-Nem, jól vagyok!-mosolyogtam rá, majd elmerültem a gondolataimban, miközben a csajok a ma esti divat bemutatóról fecsegtek. Nem értem. Hogy bukkant fel Chuck megint? Mit keresett pont itt? Talán tudta, hogy ide jövünk? Nem értek semmit. De nem is érdekel. Remélem, hogy soha többé nem kell látnom az egoista képét. A limó leparkolt, és mindannyian kiszálltunk. Yeah, Spa szalon. Itt minden van. Szőrtelenítés, masszás, arc és haj ápolás, láb ápolás, stb.
-Lányok, a Spa szalon után elmegyünk a kínai étterembe, utána pedig a stúdió felé vesszük az irányt. Most pedig, szintén 2 órátok van, használjátok ki. Az összes kezelésen végigmentem, hamar elrepült ez a 2 óra. A kínai étteremben sushit ettem, míg a többiek tésztás és hasonló ételeket. Nagyon unom magam. Kéne egy jó barát. Nem találom a helyem. Pedig 2 éve a lányokkal dolgozom. De kéne egy barát. Amíg így elgondolkodtam, észre se vettem, hogy a lányok már állnak fel és indulnak.
-Dorina, indulunk. -szólt Rosa, én pedig gyorsan felpattantam és indultam.
-Elnézést.-motyogtam, majd beszálltam a limóba. Ál mosolyt varázsoltam az arcomra, majd hallgattam a lányok sztorizgatását. Nagyon vártam az estét. Ez az én világom. Szeretek szerepelni, végigsétálni a kifutón és élvezem, ahogy a gyönyörű ruhákban megnéznek az emberek. A stúdióban mindenkit rögtön beleültettek egy székbe, és elkezdték kicicomázni. A hajamat kivasalták, cica szemeket kaptam, és egy nagyon stílusos ruhába bújtattak. Már csak fél óra van a kezdésig, nagyon izgulok. Sokszor csináltam már ilyet, de azért mégis van bennem egy kis félsz. Rosa kiment a kifutóra köszönteni a vendégeket. Kezdődik a show. 3. vagyok, és az első lány már kiment. A második is. Kifújtam a levegőt és a kifutóra léptem. Magabiztosan mentem végig a kifutón, de amikor megláttam azt a bizonyos személyt, azt hittem a lábaim a földbe gyökereznek. Próbáltam nem hülye fejet vágni. Pózoltam a kifutó végén, majd visszamentem. Ezt nem hiszem el. Már itt is követ. Muszáj beszélnem vele. Rosszul érzem magam amiatt, hogy itt van. Bárcsak elmenne. Vagy nem tudom. A divat bemutató végén visszaöltöztünk, majd egy pohár pezsgővel megünnepeltük a végét.
-Lányok, büszke vagyok rátok, hogy ilyen színvonalas showt csináltatok. Mindenkinek nagyon tetszett, tuti benne lesztek az újságban. Koccintsunk a sikeretekre! -mondta, majd mindenki mindenkivel koccintott.
-Lányok, aki akar elmehet valahova, de legkésőbb éjfélkor mindenki érjen vissza a szállásra.-mondta Rosa.
Király, legalább beszélhetek Chuckkal. Mindenki indult a maga útjára. Kimentem az utcára, majd körül néztem. Sehol, senki, pedig azt gondoltam hogy tuti meg akar majd alázni. Előkaptam a telefonom, és írtam neki egy SMS-t. Már majdnem rámentem a KÜLDÉS gombra, amikor valaki megfogta a derekam.
-Jó estét szépségem. Nagyon dögös voltál a kifutón.-motyogta valaki a fülembe.
-Chuck, ne! Engedj el. Beszélnem kell veled.-fordultam meg, majd a szemeibe néztem.
-Mond! -mosolygott önelégülten.
-Miért követsz?
-Nem követlek.
-De követsz és idegesít. Köztünk mindennek vége örökre. -mondtam. Tekintete elkomolyodott, majd intett egyet egyet, mire megjelent egy fekete limuzin.
-Gyere velem, ezt nem itt kell megbeszélnünk.
-Mi? Nem!-mondtam, de a következő pillanatban Chuck limójában találtam magam.
-Mit művelsz?
-Semmit. Elmegyünk hozzám, éjfélkor pedig hazaviszlek.
-Nem!-tiltakoztam, de nem tudtam mit tenni. A limuzin megállt a Bass háznál, mi pedig kiszálltunk és bementünk a házba. Chuck öntött magának Martinit, majd helyet foglalt az egyik fotelben.
-Ülj le kérlek!-mondta teljes nyugodtsággal.
-Nem akarok!-mondtam, mire felsóhajtott. -Inkább azt mond el, mért jöttünk ide.
-Mért vagy ennyire ellenséges velem? Nem hozzád méltó ez a viselkedés.
-Nem az a fontos. Mért jöttünk ide.
-Mert nem akartam az utcán veszekedni veled.
-Nem veszekednék, ha leszállnál rólam. Nem értem mért követsz.
-Mert eszembe jutottak a régi idők. Amikor doromboltál a fülembe, amikor baby-nek hívtál, a közös alvások.-mondta, mire teljesen elpirultam.
-Ez rég volt Chuck.
-Igazán? Akkor mért mondod még mindig olyan gyönyörűen a nevem, mint régen?-jött közelebb hozzám. Alig volt pár centi köztünk. Ajkaink érintették egymást, de csak egy apró csók erejéig. Utána észhez tértem és eltoltam magamtól.
-Hagyj békén!
-Nem ezt akarod! Tudom!-mosolyodott el önelégülten.-Az ajkaid ezt mondják, de te mást akarsz.-simított végig a számon.-Még mindig szeretsz. Ha nem szeretnél, már ellöktél volna magadtól.-mondta, én pedig megtettem, majd elégedetten rámosolyogtam. Elnevette magát, majd végig simított az állán. Ivott a Martini-ból, miközben folyamatosan engem fürkészett. Kínosan éreztem magam.
-Tudod, ahelyett hogy még mindig utánam koslatnál, kereshetnél magadnak barátnőt.
-Tudod, ahelyett, hogy itt osztod az észt, bevallhatnád hogy szeretsz. Azóta is.-húzta össze a szemeit, majd lehúzta a maradék Martinit. Lehunytam a szemem és kifújtam az összes levegőt. Nem akartam itt lenni. Nagyon nem. Főleg amikor mögém jött és a derekam köré fonta a karját.
-Mért vallanám be hogy szeretlek, amikor nem is? Valld be te!-morogtam kelletlenül.
-Még mindig olyan makacs vagy mint régen. -nevetett, majd a nyakamba puszilt.
-Chuck engedj el. Én ezt nem akarom.-mondtam, de tovább haladt, Egyik keze a fenekemre csúszott, a másik a derekamon pihent.
-Kérlek Chuck.-estem pánikba. Nem akartam hogy megerőszakoljon. Chuck képes rá. Minek is jöttem vele egyáltalán?
-Gyere velem. -kezdett húzni magával, de kirántottam a karom a kezei közül és az ajtó felé rohantam. Chuck utánam, majd megfordított és az ajtóhoz préselt. Ajkai a nyakamat fedezték fel, miközben a combomat simogatta.
-Chuck eressz el!-löktem el magamtól, majd kirohantam az ajtón. A karom után kapott, majd visszacipelt a szobájába. A szoba túlsó sarkán lévő fotelbe ültem, ő pedig velem szembe.
-Hány óra van?
-11. Fél óra múlva hazaviszlek.-mondta.
-Szeretném, hogy ha nem erőszakoskodnál velem úgy mint az előbb.
-Rendben.
-Köszönöm.
-Mikor találkoztál utoljára Mariannal és Leslievel meg az öcséddel?
-Hétvégén megyek hozzájuk. És Bart?
-Megvan, köszi. Minden oké vele.
-Oké, örülök.-mondtam, mire óvatosan bólintott és ivott egy kis Martinit. Fél óra múlva lementünk a limóhoz, majd beültünk és a házunk felé mentünk.
-Köszönöm Chuck, hogy elhoztál. Jó éjt.
-Jó éjt neked is.-mondta, majd kiszálltam és bementem. Felmentem a szobánkba, lefürödtem, majd lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése